Idő: 
Mai “alkotásom”. 
Mára ennyire futotta, de a lányomnak tetszett, mivel mostanában mindenhol markolókba botlunk. 
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Az Interneten keringett pár kép, ahol a kezeket felhasználva készítenek gyerekekkel képeket. Köztük volt szőlő is. Lányommal a nagypapa szülinapjára meg is festettük egy dugó és a keze segítségével. Nagypapa nagy szőlőművelő, szüreteltek is együtt, így adott volt az ötlet és a dugó is igazán autentikusan a témába vág. 
A szüret pedig nagy élmény volt számára, imádta addig is enni a szőlőt, de azóta még inkább. A kisebbik pracli természetesen nem az övé, most már az öccse is “belekontárkodhatott” és az egyik zöld “levélmancs” igazából az ő műve. (Elnézést a rossz minőségű fotóért, az esős idő miatt ennyit tudtam összehozni az adott fényviszonyok között, azért a lényeg látszik.)
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: 
Lányom nagypapájának készült ez torta a 60. szülinapjára. Imád a szőlőben tenni-venni, ősszel ez a legkedvesebb elfoglaltsága, így régóta tervezetem, hogy ilyet fogok megformázni erre a kerek évfordulóra. Az ötlet most nem saját. Volt osztálytársam készít ismerőseinek tortákat, ő alkotott hasonlót és mikor megláttam, már akkor tudtam, hogy egyszer majd eljön az én időm. Most elérkezett és megsütöttem. Nem mondom, hogy nem izzasztott meg, de megérte. A belseje egyébként teljesen olyan volt, mint a békás tortáé, amit a lenti linken megtalálhattok.
Idő: Ilyesmit készítettem már, mutattam is nektek. Most kétévesemmel alkottuk ezt a két lámpást. Szükségünk volt hozzá Medve sajtos dobozokra, egy sütőpapír/zsírpapír darabra, ujjfestékre, ragasztóra, ollóra, mécsesekre. Készítését itt már bemutattam. Akkor kaptam kritikát, hogy meggyulladhat a papír. Aki tart ettől, a végén befőttes üvegre ragassza fel az elkészült művet, ne Medve sajtos dobozra vagy egy magasabb mécsestartóba helyezve rakja bele a mécsest.
Először a kezét festettem be és nyomta rá a papírra. Mikor ebbe belejött, saját maga festett a másik papírra. Ami egy kétévesnél nyilván annyit jelent, hogy keni a festéket, ahogy bírja. A zsírpapír azért jó , mert átlátszik, de nem szívja be olyan gyorsan a festéket. Az ujjfestékünk meg azért, mert kenhető, nem issza be azonnal egyik papír sem. Ezért valahol vastagabb, valahol vékonyabb rétegben kerül rá, ami a mécsessel megvilágítva igen jól mutat. Lányom a piros festéket kente irgalmatlan mennyiségben, így elég halloween-esre sikerült a lámpása. Sebaj, mi nem ijedünk meg tőle.
Még több mézeskalács: itt!
További ötleteimet őszre itt találod.
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: 
Már említettem, hogy nem rajongok – úgy általában – az amerikai ünnepekért (bár most már azt is hallottam, nem is onnan ered). Akad egy kivétel: halloween. Az ijesztgetés része és a csokikunyerálás nem fogott meg, de bevallom, nekem tetszik a tökfaragás, a sötétben világító narancssárga kifaragott tökfejek. Én ilyen sütőtök-őrült lettem. Pedig az ízét nem is szerettem. Most már azt is szeretem. Az illatát is. Szoktam sütni sütőtökös sütit is, faragni tököt is. Idén addig fajult ez a helyzet, hogy felkutattam, hol kaphatnék mézeskalácshoz tökfej alakú kiszúróformát. Ilyet találtam:
Idő: Továbbra sem tudunk elszakadni a vadgesztenyéktől. Szombaton szedtünk egy jó párat, amiből ma alkottunk néhány állatot (az Állatok világnapja alkalmából is), emberkét, és persze a hajó sem maradhat ki. Először süniket készítettünk, amiket kiszúrtam hústűvel, lányom meg megpróbálta beleszúrni a fogpiszkálókat. Két éves létére elég jól sikerült neki, de rá kellett segíteni a végén, mert erővel kellett belenyomni a lyukakba a pálcikákat. Míg ő ezen dolgozott, készítettem egy lovacskát, mert azokat is nagyon szereti. Mondjuk lovacskának, mert kitaláltuk, hogy csipkebogyó legyen a füle, ugyanis a mai sétából is gesztenyékkel, diókkal és most már csipkebogyóval tért haza. Utána az eddigi elszáradt, szétesett gesztenyeemberek helyett készült egy új. De kikötötte, hogy szemet rajzolni kell rá. Ezután megkérdeztem, mi készüljön még. Hát természetesen HAJÓÓÓ!!! Karikával!!! Készült hát egy hajó is, kapitánnyal, vitorlával együtt. A vitorla papírból van, egy csipkebogyó tartja a helyén, a karikát – most jobb híján – alkoholos filccel rajzoltam rá a gesztenye világos részére.
Idő: Gondoltam, ha már Kippkopp utazott, evett, kalapozott, akkor legyen egy háza nálunk, ahol álomra hajthatja a fejét. Ezért gyorsan meg kellett ennem egy joghurtot, de megérte. Amíg pedig tudunk még szedni több gesztenyét és egész hadsereget rakhatunk össze Kippkoppokból, addig is legyenek barátai. Dióhéj-egér és dióhéj-katica rendelkezésére áll.
Kippkopp nálunk így kezdte pályafutását.
További ötleteimet őszre itt találod.
További ötleteimet gyerekeknek itt találod.
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Imádom az őszt. Tegnapi sétából a lányom, apa és a kutya néhány gesztenyével tért haza. Mostanában mesélés kapcsán Kippkopp-pal, a gesztenyefiúval ismerkedünk. Egyértelmű volt tehát, hogy anya elkészíti Kippkoppot. Annyira jó elfoglaltság volt a kétévesemnek, hogy “Szélvészkisasszony” majd egy órát eljátszott vele. Kapott diót enni és dióhéjkalapot is főhősünk. (Azért az etetőszékben, mert öccse még megenné, amit nem szeretnék. Majd jövőre a földön már talán együtt játszhatnak. )
Kapott dióhéj kalapot…
Idő: 
Szülinapra készítettem ezt a tortát egy békaimádónak. Belül piskóta, vaníliapuding és meggy van, a külsejét fondant-nal díszítettem. Ebben a kánikulában nem volt egyszerű a nyújtás és a tortára igazítás, de sokadjára azért sikerült. Azt, hogy nem tökéletesen, igyekeztem elrejteni.
Idő: Korábban már megmutattam, hogy az idei húsvétra elkészült az “öcsi-nyuszi”. Persze a nagyobb gyermek sem maradhat kézzel készített ajándék nélkül, így horgoltam neki néhány állatkát. Nálunk még nem hoz csokit a nyuszi, így aszalt gyümölcsöket fognak rejteni. Azt meg úgyis imádja, van benne játék is…tehát igazi “Kinder meglepetés”. Maradék fonalakból horgoltam. A csibe – szegény – azért ilyen kis sokszínű, mert kevésnek bizonyult a sárga fonalam. Lehet, hogy majd madárkának hívjuk, nem csibének… Ja, és hogy látszik, milyen fáradt vagyok és ilyenkor kellően “bolond”, azok alattuk nem nyúlbogyók, hanem aszalt gyümölcsök. 
További húsvéti ötleteket itt találsz.
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
| RSS 