Idő: 
Korábbi cikkemben már foglalkoztam a statikus ablakfóliával. A fürdőszobába más minta került, aminek a maradékából a gyerekszoba ablakára is jutott egy kis tavaszi minta. 
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Januárban olvastuk a Kippkopp és a hónapok című Marék Veronika mesét. Lányomnak nagyon tetszett, már kívülről fújta, Kippkopp és Tipptopp mit csinált, sőt elkezdte mondogatni a hónapokat is hozzá. Nyilván összevissza, de valami motoszkál benne. Megbeszéltük, hogy mi mit csináltunk idén januárban és februárban. A könyv végében pedig van egy kis összefoglaló rajz, ami elindított bennem valamit. Az ablakfóliáról (amiről itt írtam) lehúzott átlátszó védőréteg nagyon tetszett neki, egyben is maradt, így abból lett a naptárunk alapja. Megrajzoltuk a hónapok “karikáit”, megrajzoltam neki az élményeket kicsiben, ő addig nagyban alkotott, majd kiszínezte a kis ikonokat is. Végül gyurmaragasztóval felrögzítettük a fóliára. Egész évben szépen felrakosgatjuk, összegyűjtjük az élményeinket. Nyilván jó ez a hónapok megtanulására, de azért nálunk ez még nem elvárás két és fél évesen. Inkább az érdeklődése fenntartása miatt álltam neki. Sőt! Már látom a jövő évi első társasjátékunkat. Akkor már ahhoz is elég nagy lesz. Alig várom!
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Idén gyors, költséghatékony, strapabíró, de nyilván mutatós adventi koszorúra van szükségünk. Egyrészt mert költözünk, amit pont advent első vasárnapjára sikerült időzíteni. Másrészt, mert a két apróság nem hagy úgysem fél óránál tovább dolgozni semmin. Harmadrészt, mert a mézeskalács-koszorúval most mellélőnék, mert csak hisztit szítana, hogy nem lehet megenni. (Még erre a koszorúra is azt mondja, hogy torta – egyelőre. 
) Így most előkerült a kb. 100 éves (na, jó, mondjuk 8) műfenyő ágakból összeállított koszorúalap és néhány díszítésnek való alkalmatosság. Nekem most ez tulajdonképpen a gyertya árából és a ragasztópisztoly által felhasznált áram árából kijött. Volt itthon csillagánizs dísz, kis fakorongok, madzag, toboz stb a kincses dobozomban. Elraktam, hátha jól jön még. Most nagyon jól jött! Tegnap este kiválogattam, nagyjából mire lesz szükségünk. Ma pedig nagyobbik aprónép válogathatta, adogathatta a díszeket, ami csuda jó móka. Nyilván a ragasztópisztollyal még nem dolgozhatott, így a munkából ő így vette ki a részét. A “minibbmanó” meg addig megfőzte a játékedényekben az ebédet…legalábbis csörömpölt velük a konyhában. Így kb. fél óra alatt tényleg elkészültünk.
További téli ötletekkel – köztük adventi, karácsonyi témákkal – itt ismerkedhetsz meg.
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Holnap tökfaragó partira vagyunk hivatalosak a lányommal. Készítettem sütőtökös sütit, tökfej mintás body-t és egy hasonló lufit is, hogy az alkalomhoz illően jelenhessen meg a rendezvényen. Hétvégén megmutatom, mit alkottunk ott.
További ötleteimet őszre itt találod.
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Ilyesmit készítettem már, mutattam is nektek. Most kétévesemmel alkottuk ezt a két lámpást. Szükségünk volt hozzá Medve sajtos dobozokra, egy sütőpapír/zsírpapír darabra, ujjfestékre, ragasztóra, ollóra, mécsesekre. Készítését itt már bemutattam. Akkor kaptam kritikát, hogy meggyulladhat a papír. Aki tart ettől, a végén befőttes üvegre ragassza fel az elkészült művet, ne Medve sajtos dobozra vagy egy magasabb mécsestartóba helyezve rakja bele a mécsest.
Először a kezét festettem be és nyomta rá a papírra. Mikor ebbe belejött, saját maga festett a másik papírra. Ami egy kétévesnél nyilván annyit jelent, hogy keni a festéket, ahogy bírja. A zsírpapír azért jó , mert átlátszik, de nem szívja be olyan gyorsan a festéket. Az ujjfestékünk meg azért, mert kenhető, nem issza be azonnal egyik papír sem. Ezért valahol vastagabb, valahol vékonyabb rétegben kerül rá, ami a mécsessel megvilágítva igen jól mutat. Lányom a piros festéket kente irgalmatlan mennyiségben, így elég halloween-esre sikerült a lámpása. Sebaj, mi nem ijedünk meg tőle.
Még több mézeskalács: itt!
További ötleteimet őszre itt találod.
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Továbbra sem tudunk elszakadni a vadgesztenyéktől. Szombaton szedtünk egy jó párat, amiből ma alkottunk néhány állatot (az Állatok világnapja alkalmából is), emberkét, és persze a hajó sem maradhat ki. Először süniket készítettünk, amiket kiszúrtam hústűvel, lányom meg megpróbálta beleszúrni a fogpiszkálókat. Két éves létére elég jól sikerült neki, de rá kellett segíteni a végén, mert erővel kellett belenyomni a lyukakba a pálcikákat. Míg ő ezen dolgozott, készítettem egy lovacskát, mert azokat is nagyon szereti. Mondjuk lovacskának, mert kitaláltuk, hogy csipkebogyó legyen a füle, ugyanis a mai sétából is gesztenyékkel, diókkal és most már csipkebogyóval tért haza. Utána az eddigi elszáradt, szétesett gesztenyeemberek helyett készült egy új. De kikötötte, hogy szemet rajzolni kell rá. Ezután megkérdeztem, mi készüljön még. Hát természetesen HAJÓÓÓ!!! Karikával!!! Készült hát egy hajó is, kapitánnyal, vitorlával együtt. A vitorla papírból van, egy csipkebogyó tartja a helyén, a karikát – most jobb híján – alkoholos filccel rajzoltam rá a gesztenye világos részére.
Idő: 
Gondoltam, ha már Kippkopp utazott, evett, kalapozott, akkor legyen egy háza nálunk, ahol álomra hajthatja a fejét. Ezért gyorsan meg kellett ennem egy joghurtot, de megérte. Amíg pedig tudunk még szedni több gesztenyét és egész hadsereget rakhatunk össze Kippkoppokból, addig is legyenek barátai. Dióhéj-egér és dióhéj-katica rendelkezésére áll.
Kippkopp nálunk így kezdte pályafutását.
További ötleteimet őszre itt találod.
További ötleteimet gyerekeknek itt találod.
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
Idő: Imádom az őszt. Tegnapi sétából a lányom, apa és a kutya néhány gesztenyével tért haza. Mostanában mesélés kapcsán Kippkopp-pal, a gesztenyefiúval ismerkedünk. Egyértelmű volt tehát, hogy anya elkészíti Kippkoppot. Annyira jó elfoglaltság volt a kétévesemnek, hogy “Szélvészkisasszony” majd egy órát eljátszott vele. Kapott diót enni és dióhéjkalapot is főhősünk. (Azért az etetőszékben, mert öccse még megenné, amit nem szeretnék. Majd jövőre a földön már talán együtt játszhatnak. )
Kapott dióhéj kalapot…
Idő: 
Egy év eltelt az előző horgolt zöldségeim és gyümölcseim óta. A lányom újabbakat ismert meg azóta. Most tanul beszélni, vannak kedvencei, közelgő szülinapjára ezeket horgoltam meg. Készült dinnye, borsó, krumpli, cseresznye vagy meggy (épp mit szeretne főzni), cukkini.
Nekünk még nem aktuális, de korábbi években megosztottam veletek néhány ötletet ezzel kapcsolatban, hogy mire lehet szükség, hogyan lehet kicsit kedvet csinálni egy hosszú nyári szünet után az iskolához.
Az óvodában (bölcsődében) az első dolog az, hogy a gyerek jele valahogy rákerüljön a használati tárgyaira. Az alkoholos filc, textilfilc is jó megoldás szokott lenni, de mégiscsak szebb, tartósabb, ha anya, nagyi, netán más rokon szeret kézimunkázni, rávarrja, ráhímezi a jelet a textil tárgyakra. Ehhez útmutatót itt találtok.
| RSS 