Nehézség: Idő:

Ééééééés elkészült!!! A lányom első szülinapjára sikerült az, amire már elég régen vágytam, hogy csináljak egy fondant bevonatú tortát. Ez az első ilyen tortám, amit készítettem, bár igaz, hogy tortát se sokat sütöttem életemben. Ahhoz képest elégedett voltam/vagyok az eredménnyel. Nagyon szépen köszönöm a sok írásbeli segítséget Wiszkok Adriennek, akitől minden olyat megkérdezhettem, ami a fondant-nal kapcsolatban felmerült bennem.

Nehézség: Idő:

Nem vagyok egy kimondottan nagy tortakészítő mester, de mostanában érkezik el a nagy nap, hogy lányom első szülinapját megünnepeljük. Így hát bújtam az Internetet és keresgéltem, milyen tortát is lehetne sütni, esetünkben például tej, tojás és szója nélkül. Nem volt egyszerű, de itt találtam egy elég szimpi meggyes-gesztenyést, amit azért ki kellett próbálni, nehogy a nagy napon derüljön ki, hogy nem jó a recept vagy nem jól csináltam. Ráadásul néhány változtatást is eszközöltem az eredeti recepten, mert én érzékeny vagyok a vaníliára például, így nem akartam a kismanónak beletenni még, hátha ő is. A sütőport sem tartom neki még ideálisnak, de szódabikarbónával is szépen feljött a “piskóta”, bár kicsit vakondtúrás-szerű lett, de sebaj, nekem így is tetszik. Én most csak bekentem kívül a gesztenyés krémmel, de a nagy napra rendes díszítést is kap, amit a még nem eszik meg ugyan, de a belseje neki való lesz mindenképp. Íme a próba eredménye (cukrászok kíméljenek a kritikától, tudom, nem tökéletes, de inkább jó tanácsokat várnék ). Aki pedig az igazi ünnepi tortára is kíváncsi, figyelje augusztus végén is a blogomat. A konklúzió pedig: nyilván ne várjunk egy jónevű cukrászdai torta minőséget, de nekünk a férjemmel ízlett, nemhogy ehető, de finom, a krémek benne a pudinghoz hasonlóak, csak gesztenye és meggy ízűek. Én elégedett voltam, pedig azért nekem sem ízlik minden.