Nemrég pakolásztam a régi dolgaim között, és kezembe akadt két bögre, amit még kamaszkorom táján festettem. Ez, a porcelánra is fogó festék, akkor még újdonságnak számított (ebből ki lehet számolni, mennyire is vagyok öreg ). Volt akkoriban egy kis bolt, ahol hibás kerámiákat árultak, olcsón. Rendszeresen jártunk oda a barátnőimmel, miután megismertük ezt a festéket egy termékbemutatón. Üres kézzel nem mentünk haza soha.  Ezek is onnan valók, eredetileg nem voltak szép bögrék, mert kissé megégtek a kemencében – legalábbis olyasmi a színük. Vettem párat ebből is, megfestettem őket szépen (bár azért most szebben tudnám, de ez már rég volt). Sokat közülük elajándékoztam, de kettő megmaradt. Sajnos használni nem lehet rendesen, mert a mosogatás nem tesz túl jót ennek a festéknek, hiába égettem rá. Ki akartam már dobni, hiszen mit is kezdjek két gyerekkori munkámmal, ami nem is olyan szép, akkor egyszer csak eszembe jutott: a virágok alá pont jó. Így nem kellett megválnom az emlékeimtől, de mégsem a padláson porosodik, ahol még jó néhány kacat várja, hogy valami új feladatot kapjon.

Újrahasznosítással kapcsolatos bejegyzéseket itt találsz még.

Ha tetszik, csatlakozz a facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!