Idő: 
Újabb gyertya került a tortára. Illetve egy újabb tortára. Már a harmadik… Aki emlékszik a tavalyira tudja, hogy ott próbálkoztam először mézeskalácsból tortát sütni. Akkor hajókkal, mert az volt a sláger, hiába lány a szentem. 
(Na jó, anyja lánya! 
) Idén a mézeskalács nem maradhatott el, viszont most állatkertben jártunk előtte, így állatkertes lett. Az az érdekes, hogy nemcsak az állatok érdekelték, de megjegyezte a díszes bejáratot is, így azt is rászerkesztettem a tortára. Ez most kicsit nehézkesebben ment, mint a többi, sőt a tojáshab színezését még nem árt kitapasztalnom, valahogy bizonyos színek nem száradtak sehogy sem. 
Ennek ellenére összeállt és tetszett az ünnepeltnek végül, így sikernek könyvelem el.
A krém most nem pudingos lett:
0,5 liter rizsital
0,5 liter víz
2dl dara
2 cs. vaníliáscukor
Ebből sűrű tejbegrízt főztem, kihűtöttem.
400 g margarin vagy vaj
200 g porcukor
Ezt a kettőt összedolgozzuk, majd a kihűlt tejbegrízzel szintén. Ha kellően kihűlt, kenhetjük vele a mézeslapokat.
Az eredeti recept tejjel és számomra nagyon sok cukorral.
A különböző minták – például zebracsíkok – úgy készültek, hogy a tojáshabba fogpiszkálóval belekentem a ételszínező pasztát, így hagytam megszáradni.
Megbújt rajta egy kis kígyó is.
Ez egy fekete párducnak indult fekete medve lett.
És az bizonyos sosem száradó sárga festék… de így is megmaradtak az állatok.
Decemberben újabb két évesnek készül majd torta…
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!
