Újra itt a farsangi időszak. Valóra válhat egy egy éves álom, hogy boszi lehessen. Az egyszerű, kényelmes jelmezek híve vagyok kisebb gyermekeknél, mert a meleg, nehezen kezelhető darabokat úgysem tudja sokáig viselni és megutálhatja az egész farsangolást, vagy nem kis bosszúságot okoz a szülőnek, hogy végül fel sem akarja venni. Így a boszikánk csak egy régebbi ünneplős ruhát, fekete cicanacit, zoknit, hosszú ujjú pólót kap. A macskát a seprűvégre (illetve partvisvégre) én varrtam, az idei farsangon ez az egyetlen kreatív megmozdulásom. Igazából azon gondolkoztam, hogy csinálok egy süveget is, de azzal akadtak problémáim. Amit a képen láttatok, azt vettük (ő választotta). Ilyet nem tudtam volna csinálni, csak valamit papírból. Amit úgysem hordana, mert a kalapgumis rögzítést tudom, hogy nem viselné el, másképp meg nem maradna a fején. Nehezebb is lenne és sokáig nem bírná a kalap a – szó szerinti – gyűrődést. Amit vettünk, az meg könnyű és elég tartós is. Így be kellett látnom, hogy esetünkben nem kínzom sem magam, sem a gyereket egy általam készített dologgal, hanem áldozok rá pár száz forintot, amit a papírra és a díszítésre mindenképp kiadtam volna.
Másik jelmezünk a “szerelő bácsis” maskara lesz. Ez adott. Itthon minden hozzávaló van, csak rá kell adni, na meg a kezébe a szerszámokat.
Persze készültek álarcok díszítésnek (és unaloműzésnek a betegeskedős szobafogság miatt), na meg elmaradhatatlan a farsangi fánk is ilyenkor…
Ha tetszik, csatlakozz a Facebook oldalamon is, hogy mindig értesülj a legújabb ötletekről!